Oldalak

2019. szeptember 7., szombat

Daemon Black újra megelevenedett - Pepe ismét hazajött!

2017. Augusztus 24.

Többször is hallhattuk tőle, hogy évente talán egyszer tud hazajönni. Szerintem ez is megmutatja, milyen ember, hogy amikor hazajön a családjához, ránk rajongókra/olvasókra/luxen imádókra is szán időt. Igaz,hogy idén kevesebben voltunk, mint a tavalyi dedikáláson, de idén berobbantunk a hvg.hu-ra is. Ki az a férfi, akiért épp sorban állnak a Nyugati téren?
Személy szerint én 5 órát álltam sorban többiek között, de élveztem minden percét. Ahogy megjelent Pepe mindenki sikítozni kezdett, ahogy egy bálványozott tinisztárért szoktak a lányok. Hosszú ideig tartott, amíg beértünk magába az Alexandrába, de megérte várni és közben megnézhettük a kezdés előtti interjúkat, bejegyzéseket és videókat. Bár azt mondta tavaly nem számított ennyi emberre, szerintem azért örül nekünk legalább annyira, amennyire mi boldogok voltunk attól, hogy találkozhattunk vele.
Fantasztikusan nagy örömöt okozott, hogy emlékezett rám az előző dedikálásról, de ennél boldogabb csak akkor voltam, mikor megláttam az emlékkönyvemben a Daemon feliratot, majd szólt, hogy ezt Daemon akarta, de most ő jön és odaírta a saját nevét is. Az egyik könyvemet a "Hey Kitten!" felirat díszíti, aminek csak örülni tudok, hisz a könyvekben is a kedvenc részeim közé tartoznak, amikor Daemon Cicának hívja Katy-t.Aki még nem olvasta a könyveket, azoknak nagyon tudom ajánlani az írónő összes művét, hisz olyan dolgokat tár elénk, ami egyszerűen fantasztikus, ám néhol egyszerűen a falra lehet mászni a szereplők makacsságától. Pepe abszolút megtestesíti Daemont. Így ez a dedikálás egyszerre két dolgot is jelentett nekem: először találkoztam egy külföldön elő magyar hírességgel, másodszor láthattam élőben a kedvenc könyves szereplőmet, akire semmilyen tekintetben nem vonatkozik a "helyes fiúk szentháromsága". Ez a találkozás vele ismét felejthetetlen számomra.
A hvg-n írt cikknek igaza van, Pepe "vadítóan tökéletes" dedikálásáért és "akinek a mosolyáért, kedvességéért és végtelenül igéző tekintetéért megéri sorban állni" akár több órán keresztül is. Fantasztikus, ahogyan bánik a rajongóival. Annak ellenére, hogy az órák óta tartó dedikálás miatt biztosan elfáradt végig őszintén mosolyog, beszélget pár percet a lányokkal és fiúkkal, készít velük közös fotót és a szerencsésebbek még egy ölelést is kaphatnak. De nem csak azokkal törődik ennyire akik éppen aktuálisan előtte vannak, hanem lemegy a többiekhez vagy kimegy az üzlet elé és hozz ki nekünk sütit vagy dedikált posztert hoz és adja oda. Biztat, hogy bírjuk ki, pedig neki sokkal több kitartásra van szüksége, mint nekünk. Eddig kétszer találkoztam vele, de minden alkalommal valami újat látok a személyiségéből, amitől csak még jobban kedvelem.
Mondhat bárki bármit, én büszke vagyok arra, amit Pepe elért. Ő elérte azt, amire mások csak vágynak. Amerikában él, modellkedik és eddig focizott is, de a színészkedés miatt abbahagyta, de nem mondott búcsút véglég a füves pályának, focit oktat a többi munkája mellett, ami azt is mutatja, milyen elkötelezett olyan dolgok irányába, amiket igazán szeret. Remélem lesz alkalmam még találkozni vele, egy ilyen fantasztikus ember mellett nem lehet csak úgy elhaladni. Kíváncsi vagyok, mikorra tervezik majd a következő ilyen alkalmat, addig is sok Sikert szeretnék kívánni Pepének a továbbiakhoz és jó nyaralást, ha már ezért jött haza.

Hamarosan újra írok
Puszi

Gwen.xx


Így a végére hoztam nektek pár képet is, azokat, amik nekem a legjobban tetszettek.
A képeket a Vöröspöttyös? Szeretem. - facebook oldaláról szedtem le.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése