"Olyan szégyenlősek ezek a pornó olvasók!"
Ennél jobb mondattal szerintem kezdeni sem lehetne egy bejegyzést, ami arról a találkozóról szól, amit minden évben a legjobban várok.
Az idei június 22 több volt, mint egy sima napos nyári, meleg nap. Szerintem sokkal izgatottabb volt mindenki, mint az eddigi kötetek megjelenése előtt, hiszen arról a könyvről van szó, amely gyűjtői kiadásban csak a H-kódosoknak kapható és amelyért az egész Festett testek sorozat lett. És aki még bloggerina korából ismeri Beccát, már olvasta is azt a karácsonyi történetet, ami a sztori alapját adta, és ami legjobban megragadta az olvasók fantáziáját.
A mostani találkozónak a Mozsár kávézó és étterem adta a helyszínét, méghozzá a felső szintje. (Padlástér.... amint megtudtam, hogy lesz a találkozó, nekiálltam tippelgetni, hogy vajon most újra pincébe kell-e menni, vagy újra a padlásra... Jó helyre tettem a voksomat, az emeleten voltunk)Egy-egy találkozóra olyan elmenni, mint amikor hosszú idő után haza ér az ember vagy a legjobb barátaival találkozik. Ebben a kicsi (de egyre nagyobb, jelenleg 70 fős) közegben tényleg önmaga lehet az ember. Ha zöld a haja, ha meleg, ha heteró, ha szőke, ha barna, ha kiskorú itt senki nem fog semmi negatívat mondani, de még csak csúnyán nézni se, inkább mosolyogni és szívecskés szemekkel nézni azokat a melegeket, akik eljöttek, hogy találkozzanak Beccával és velünk. A saját példánkból kiindulva meg megpróbáljuk meggyőzni azt a 3-4 embert, hogy tényleg jó lesz neki az, ha engedi, hogy hazavigyük magunkkal és még sütit is kapnak.
A találkozók talán ugyanarra a sémára épülnek, de soha nem ugyanaz. Még nekem is tud újat, olyan élményt nyújtani, amilyet előtte még nem. Eddig minden alkalommal ott voltam, de az a varázslat, ami ott létrejön a résztvevők között az valami csodálatos. Olyan hangulatot teremt, hogy az embert még az sem zavarja, ha éppen őt égetik vagy cikizik, már pedig Becca, Hayden és azok, akik régebb óta vannak a köreinkben, tudják, hogy rólam aztán van mit mesélni... Kezdve a 13-as kérdéssel.
Egy olyan ritka találkozás, amikor az emberről eltűnik minden teher, minden gond és csak azzal foglalkozik, ami éppenséggel a szemei előtt történik. Amikor értelmet nyer az a sok várakozás a könyvre, a facebook-os kommandózás, hogy elkerülje a felrakott részleteket, az idegeskedés, hogy megint akkor került fel egy kérdés, amikor egyik könyv sincs nála és nem emlékszik a válaszra, pedig legalább 20x olvasta a könyvet, mióta hazavitte. És a boldogság, hogy végre megint találkozhatott a kedvenc írónőjével és a barátaival, ismerőseivel, akiket csak ezeken az alkalmakon lát.
Úgyhogy mi pornó olvasók olyan szégyenlősek vagyunk... Hogy hónapokat képesek vagyunk várni egy-egy könyv megjelenésére, mégis a metrón/metrópótlón/villamoson kénytelenek vagyunk a táskánk mögé dugni a könyvet, hogy megóvjuk magunkat az atrocitásoktól, pedig ki tudja, lehet, hogy aki nálunk látta a Festett testek negyedik részét az éppen Hayden Moore volt. Aki ugyanolyan fantasztikus könyveket ír, mint Becca és aki még a leghétköznapibb szituációt is olyan elgondolkodtatóan, szemfelnyitóan tudja megírni, hogy néha még én napokig kell emésszem a sorait.
A hatodik alkalom és a 11-12. könyv. Gábor és Becca őszinte, humoros beszélgetése, az olvasók kérdései, és a hiperérzékenyre állított fülek, hogy biztosan ne maradjunk le semmiről. Újabb kulisszatitkokat tudtunk meg a borítófotózásokról (bár azt még mindig sajnálom, hogy nincs szükség legalább 50 asszisztensre, pedig tuti hangulatú fotózás lenne).Viszont azt soha nem fogom megszokni, hogy minden alkalommal két-három ember odajön hozzám, hogy tudja ki vagyok és örül, hogy végre találkoztunk, amikor nekem legtöbb alkalommal lövésem sincsen, ki az illető (bocsánat ><). És egyszerűen nem értem, mikor én semmit nem csinálok azon kívül, hogy jártatom a számat, és ha most nagy hirtelenjében neki állnék publikálni, akkor se tudnám utolérni Beccát. (Esélyem sincs rá és nem is akarom, úgyhogy egy ideig még inkább lelkes olvasó maradok és segédszerkesztő).
Kiderültek újabb vicces történetek, leendő könyvek (Gábor könyve, amiből enciklopédia lett és Becca sci-fije a Lélekjelenlét), úgyhogy az élet nem áll meg, az új gyerekek ünneplése közben is dolgoznak a következőkön, hogy mi olvasók értük is rajonghassunk. Na meg, hogy Beccát rövid ideig békén hagyják a következő sorozat szereplői a Hétköznapi hősök.
Amilyen sokat kell várni egy-egy találkozóra, sajnos olyan gyorsan el is repül az a három óra, amit együtt töltünk. Amikor vége van, mindig úgy érzem magam, mint akitől elvették a kedvenc plüss mackóját, és egyszerűen nem akarok eljönni, mert tudom, hogy minden lépés kifelé a teremből egyre messzebb viszi az élményt, az emlékeket és utána már csak az érzés marad meg, hogy milyen volt ebben a szerető, elfogadó, jó hangulatú közegben lenni. És nem szégyellem azokat a könnyeket sem, amik ilyenkor végig folynak az arcomon hazafelé a buszon ülve, amikor újra átélem ezeket az órákat.
Most is mint mindig már előre várom, hogy eljöjjön a november/december és újra találkozzunk.
Köszönöm, hogy elolvastad a soraimat, amik kicsit talán összevisszák lettek, de remélem legalább egy kis részét sikerült átadnom azoknak az érzéseknek, amik a találkozó alatt és még most is bennem zubogtak.
Hamarosan újra találkozunk, addig is
Puszi,
Gwen.xx
Igaz, hogy ez k-pop, de ennek a dalnak a hangulata nekem teljesen visszaad mindent, ami a mostani találkozón történt.
Gfriend - Sunshine
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése